Útban Gyúró felé, (2011 július) (20cmx60cm, olaj, vászon)
Ma nem tudtam a temetőben dolgozni, mert pont azon a területen végeztek munkálatokat, ahol festeni szoktam, és így nem lett volna meg az elmélyüléshez feltétlenül szükséges termékeny nyugalmam. Így visszamentem a Gyúró felé vezető út egyik kis elágazásához, ahonnan már készült egy festmény, csak kisebb formátumban. Hónapok óta majdnem minden nap errefelé szoktam futni, és ez a látvány annyira tetszett, "beleégett" a retinámba, hogy előkészületnek már régóta kevergettem gondolatban a színeket, amikor erre jártam. Ez arra volt jó, hogy szép lassan, befogadóan kinyíljak a látványnak, hogy mire oda jutok, már csak regisztráljam a megélteket. Aztán most ez megvalósult a fizikai valóságban is. Több napszak színeit szeretném rögzíteni. Ma különösen gyönyörűek, lágyak voltak a színek...
Ma délelőtt 11től délután 3ig festettem ezt a témát, szerencsére viszonylag lassan változtak a fények. Igen meleg volt a tűző napon ülve, 15 percenként locsoltam a fejemre hideg vizet...
A kép és a látvány, (2 az egyben)
Ezt nem bírtam kihagyni... (Ez a palettám egy részlete, természetesen)
Természetes fényben...
Az a probléma, hogy mivel szikrázóan ragyogó napsütésben láttam a színeket helyesnek a vásznon, így ezt a képet csakis szabadtéren, ragyogó napsütésben lehetne kiállítani, hogy igazi legyen. Lehet, hogy a plein-air festészetnek ez mégiscsak hátulütője... Tudatosan egy két tónusárnyalattal világosítani kéne a képeken a benti kiállításhoz, mert amint a 4 fal közé viszem a képet, betompul, besötétül az egész. Mindenesetre tanulok ebből.
