Sajnos bekövetkezett, amitől tartottam. Tévedtem a tulaj személyét illetően. Ugyanis sajnos módszeresen kiirtotta a látványom legizgalmasabb részét képező száraz kukoricatöveket. Nem baj, most már rajtahagyom a képen, bár a színek egymáshoz való viszonyáról való gondolkodást kissé meg fogja ez zavarni. Ma elég sokat tudtam festeni, nagy jókedvvel. A hangulatomat csak fokozta, hogy a tisztásra bevezető útszakaszra hatalmas kobaltkék teherautó érkezett egy csapat gyúrói munkásemberrel együtt. Nagy szerencsémre egy bokor által takarásban voltam állványommal együtt, így fültanúja lehettem egy csapat nem túl bonyolult lelkivilágú gyúrói férfiember jókedvű eszmecseréjének. Néha már alig bírtam, hogy fel ne nevessek hangosan. Metsző, lényegre törő őszinteséggel tárgyalták ki a férfivilág alapvető problémaköreit nagy hahotázások közepette. Nagy bánatomra egyikük elkóricált, s észrevett engem. Meg is osztotta a hírt a többiekkel: "TÁJJJJJJJJKÉP!"- hozta gyorsan az ítéletet ízes magánhangzókkal, és jelentőségteljes hanglejtéssel. Majd vakart egyet a fején és a művészettörténészeket megszégyenítő magabiztossággal kimondott egy örök igazságot. :-)
" Mer van TÁJ..kééééééééééééép.......,,,, és van TÁJ....fun...Ö...!!!!!"
Na ekkor már végképp nem bírtam magammal és fülig érő szájjal festettem tovább....
Ez a látvány a legújabb "szerelmem", a régi sóder -bányából tárul elénk, egy bekerített telek, elszáradt kukoricatövekkel. Csak reménykedhetek, hogy a sors kegyes lesz hozzám, és a telek gazdája még pár napig-hétig (amíg a képem el nem készül) nem szabadul meg a hasznavehetetlen száraz kukoricacsontvázaktól. Remélem Pató Pál úr a tulaj. Ez egy 5-6 órás festés utáni állapota a képnek, csak a legfontosabb foltok vannak a helyükön, a színek és tónusok finomítása még várat magára. Nagyon küzdelmes folyamat, rettentő gyorsan, óráról, órára változnak a színek. Ez a kép a táj kora őszi dél- délután 1 órai állapotát tükrözi.
Ez egy hihetetlenül nyugodalmas hely Zámoron, ahol Tuzson Eszterrel festünk mostanában, csak kicsit nehéz megközelíteni, keréktörő , zötyögős út vezet oda. A gömbölyű csendet kizárólag csak a 45 percenként a közeli iskola udvarára kihajtott , sikoltozni és rohangálni vágyó gyermekeink hangfoszlányai törik meg. Jó látni, hogy a gyerekeink jó helyen vannak, és boldogan rohannak le a 10 percben a napsütötte dombtetőről, miközben mi elmélyülten dolgozunk. Különlegesen kerek a világ számomra ilyenkor. Egyedül két macska , egy fehér és egy cirmos ólálkodik időnként érdeklődve körülöttünk. A cirmos a múltkor beült Eszti látványának a közepébe, és szépségének, bájának teljes tudatában, büszkén és eltökélten ült neki modellt hosszú perceken keresztül. Ezt a szinte mozdulatlan, napsütötte, tücsökciripelős kora őszi csendet, nyugalmat, és vibráló színkavalkádot próbáltam megragadni ezen a képemen. Még nincs teljesen kész, még pár napot dolgoznom kell rajta.
